Üvegházi molytetű (Aleyrodoidea)
Az üvegházi molytetű – más néven lisztecske – egy tipikusan beltéri kertészetekben előforduló kártevő. Fűtött környezetben egész évben szaporodik, évente akár 10-12 generáció is felnőhet. A kifejlett egyedek azonosítása viszonylag könnyű: 1-1,5 mm hosszúak, testük lisztes fehér bevonatú, két pár szárnyuk laposan áll. Lárvaállapotban viszont átlátszó zöld színük miatt nehéz őket észrevenni.
Kártétel
Az imágó és a lárva egyaránt károsít. A növényi nedv szívogatásával legyengítik a növényt, levélhullást és termésveszteséget okoznak, emellett különféle vírusokat is terjeszthetnek (pl. dohánymozaik vírus). Táplálkozásuk során ragadós folyadékot, úgynevezett mézharmatot választanak ki. Az ezen megtelepedő korompenész nevű gomba rontja a termés minőségét és mennyiségét, illetve csökkenti a levél asszimilációs felületét.
Megelőzés
A rovar igen könnyen bejuthat a termesztő helyiségbe: palántával, dugvánnyal, szellőzés útján vagy akár a ruházatban megbújva is. Korábbi kultúrák növénymaradványairól is visszakerülhet az új generációra. Emiatt nagyon fontos a termesztési higiénia betartása, illetve a helyiségbe beáramló levegő szűrése is.
Védekezés
Sárga lapcsapdákat kihelyezve tudunk a legkorábban értesülni a kártevő megjelenéséről, a védekezést már az első egyed észlelése után el kell kezdeni. A legelterjedtebb hatóanyagok a lisztecskével szemben a buprofezin, fenoxikarb, a flucikloxuron és a teflubenzuron, ám a leghatékonyabb a neonikotinoid, amely a levelek fonákján szívogató kártevőket is elpusztítja (pl. Actara 25 WP, Confidor 200 SL, Mospilan 20 SP). Érdemes szerrotációt alkalmazni, mivel a rovar rezisztenssé válhat a hatóanyaggal szemben. Súlyosabb esetben akár 3-4 naponta is érdemes permetezni. Fontos a levelek fonákjának is a lepermetezése, különben az ott megbúvó egyedek később elszaporodhatnak.
Létezik ellene biológiai védekezés is: fürkészdarázs-fajokat (Encarsia formosa és az Eretmocerus eretmicus) és ragadozó poloskát (Macrolphus caliginosus) is bevetnek ellene, mint természetes ellenségeit.
Közönséges takácsatka (Tetranychidae)
A közönséges vagy kétfoltos takácsatka egy pókszabású kártevő, a levelek fonákján él és táplálkozik. Kifejlett egyedei is igen apró méretűek (0,5mm), tojásait szemmel alig lehet észrevenni. Élettevékenységük legjellemzőbb velejárója, hogy finom, pókhálószerű szövedéket hagynak maguk után. Szívogatásuk klorofillelhalást okoz, ami miatt a levelek előbb elsárgulnak, majd lehullnak, akár lombvesztést előidézve. Azokon a leveleken, amelyeken már megtelepedett a kolónia, apró világos pettyek jelennek meg. Meleg- és szárazságkedvelő, alacsony páratartalom és 25-30 °C a legkedvezőbb számára – veszélyessége a beltéren terjesztett növényekre nem elhanyagolható.
Megelőzés
A páratartalom növelésével ronthatunk az életfeltételein. Ezen kívül használhatunk neem-olajat lombtrágyaként, ami riasztó hatással van a kártevőre.
Védekezés
A védekezés sikerének titka a gyors reakció, ezért igen fontos a növényállomány rendszeres vizsgálata. Nagy egyedszámnál a szövedék mérete is megnőhet, ami egyfajta védőhálóként szolgálhat a permetszerekkel szemben. A fertőzött növényeket azonnal el kell különíteni a továbbterjedés elkerülése érdekében. Kémiailag a leghatékonyabban Sanmite 20WP, Flumite 200 és a Bio-Sect Spray permetezésével védekezhetünk ellenük. Fontos a levélfonák lepermetezése. Védekezhetünk ellenük biológiailag is, vörös színű ragadozóatkák (Phytoseiulus persimilis) kihelyezésével: ezek a növényben nem tesznek kárt, viszont felfalják mind a kifejlett, mind a még fejlődésben lévő takácsatkákat.
Levéltetvek (Aphidoidea)
A levéltetveknek több, mint száz fajuk létezik, 1-3 milliméteresre nőnek meg. Általában zöld színűek, de előfordulhatnak fekete, vörös vagy szürke színben is. Gyorsan szaporodnak, évente 10-12 generáció is felnőhet. Előfordulnak szárnyas és szárnyatlan állapotban is.
Kártétel
A növény szinte minden részét megtámadhatják, ám főleg a fiatal hajtásokra mennek rá, ezért leggyakrabban a hajtások végein találkozhatunk velük. Növényi nedvekkel táplálkoznak, szívogatásuk hatására felborul a növény metabolizmusa, torzulnak, összesodródnak a levelek, nem tudnak fejlődni a hajtások, ami a termés minőségének és mennyiségének csökkenésével jár. A lisztecskékhez hasonlóan mézharmatot választanak ki táplálkozásuk során, ami a már szintén említett korompenész megtelepedését vonja maga után. Emellett veszélyes vírusokat is hordoznak, amelyek ellen nincs ismert hatékony védekezés.
Megelőzés
A növények körüli fű kiirtásával megelőzhetjük, hogy a levéltetvek odafészkeljenek. Rovarhálók használatával és nitrogén-túlsúlyos műtrágyák túlzott használatának elkerülésével szintén csökkenthetjük a kártevők megjelenésének kockázatát. A levéltetvek megjelenését megelőzhetjük növénytársítással is, illetve különböző, akár biológiai permetszerekkel, például csalánlével, kamillakivonattal.
Védekezés
A leghatásosabb a levél fonáki oldalának permetezése különböző szerekkel. Biotermesztésben is engedélyezett Bio-sect vagy a Vektafid-A, de a szintetikus rovarölő szerek tárháza is igen széles – pl Piromor vagy Chess 25WP. A katicabogarak, fátyolkák és fürkészdarazsak a levéltetvek természetes ellenségei, így hatékonyan és a növényekre nézve veszély nélkül alkalmazhatóak.
Szürkepenész (botritis cinarea)
A gombáknak számtalan fajtája létezik. Vannak olyanok is, amelyek a növények számára kifejezetten hasznosak és szimbiózisban élnek együtt velük, de több ezer növényi betegség okozójaként is feltűnhetnek – a szürkepenész az utóbbi csoportba tartozik. A növény föld feletti részének egészét megtámadhatja. Tünetei általában a fertőzött növényi részen jelentkeznek vattaszerű szürke penész formájában, amit az adott rész rothadása követ. A száron szürkésbarna foltok keletkeznek, mely fölött a növény lekókad, majd elszárad. A bolyhos penészt megpiszkálva kilövelli a spóráit – ez egyben terjedésének módja is. A spórák a talajon vagy sérült növényi részeken tapadhatnak meg.
Megelőzés
A szürkepenész elleni küzdelem magját a megelőzés adja, ami a megfelelő szellőzésen alapul. Elegendő légmozgással csökkenthetjük a levegő relatív páratartalmát, illetve meg tudjuk akadályozni a páralecsapódást. A termesztő helyiség falán kicsapódó pára a növényre hullva kiváló táptalajt biztosít a gomba fejlődéséhez. A zsúfoltság elkerülése is kulcskérdés: szellősebb elrendezés esetén jobb lesz a növények közti légmozgás, ezért úgy rakjuk őket, hogy leveleik ne érjenek össze. Igen fontos a termesztési higiénia betartása is. A cserepek és a növények legyenek tiszták, az elhalt részeket azonnal távolítsuk el, de a pusztulófélben lévő részeket is még azelőtt, hogy a rothadás megindulna.
Védekezés
Ha mindenképp szükséges, alkalmazhatunk különböző gombaölő szereket is. Többségük szintetikus vegyület, mint a benomil, tiofanát-metil vagy karbémdazim, ám a réz és kén az ökológiai gazdálkodással is összeegyeztethető.
Tripsz (Thysanoptera)
Sok fajtája létezik. A leggyakrabban előforduló fajta a dohány tripsz (Thrips tabaci Lindeman) és a nyugati virágtripsz (Frankliniella occdidentalis Pergande).
A dohánytripsz és a nyugati virágtripsz közötti fő különbség, hogy a dohánytripsz hazánkban őshonosnak tekinthető, a szabad természetben is képes áttelelni, míg a nyugati virágtripsz csak fagymentes környezetben tudja átvészelni a telet. 1-2 mm hosszú, hengeres alakú kártevő. Szúró-szívó szájszervük van. A csápjaik előre irányulóak, de ezek már csak mikroszkóp alatt láthatóak. Keskeny szárnyuk hártyás állományúak, rostosan felszakadozottak, hosszan megnyúltak. A lábuk végén tapadó-lapocskákat viselnek. Ivarosan és szűznemzéssel (csak nőstények révén) egyaránt szaporodnak. A kifejlett egyedek a talajban vagy lehullott leveleken telelnek át (szabadban) majd tojásaikat a növények bőrszövetére vagy az alá teszik. Kikelve többnyire a levelek fonákján táplálkoznak, majd 5-10 napot a talaj felső rétegeiben töltenek, ami miatt a permetszerek ilyenkor hatástalanok ellenük, ezért nagyon problémás megszabadulni tőlük. Fejlődési ciklusuk 21-28 nap. A leveleken és a száron ezüstös, gombostűfejnyi felületű szívásnyomokat okoznak, valamint elszórva fekete ürülékcseppeket.
Kis helyiségekben kék vagy fehér színcsapdákkal és fizikai eltávolítással (víz) kordában tarthatók, általában akkor szaporodnak el, ha kint is nagy számban megtalálhatók. Előnyben részesítik a gyenge, beteg, túlöntözött vagy rossz körülmények között tartott növényeket.
Gomba szúnyogok, gombalégy
-
2.5 mm-es nagyságúak, aránylag hosszú, tagolt lábakkal és nagy tapogatókkal. A szárnyaik átlátszóak vagy szürkék, mintázat nélküliek.
-
A lárváik 2-8 mm-re is megnőhetnek, testük színe krémszerű, fejük fekete.
1-2 hétig élnek csak, de 2-3 naposan már szaporodhatnak. Egy kifejlett gombaszúnyog 50-300 petét is rakhat, kedveli az állandóan nedves helyeket, például szobanövények talajába, gombák táptalajába, párásító anyagokra (pl perlit), vagy a terráriumok nedves oldalfalára is petézhet. Lakáson belül a mosogató lefolyóban fordulnak legtöbbször elő.
Bomló és élő szövetekkel táplálkoznak. Többé-kevésbé mindenhol jelen vannak, még ha csak peték formájában is. Egy esetleges népességrobbanás oka az állandó nedvesség és a bomló szerves anyagok állandó jelenléte, ezért itt is a megelőzés a legjobb védekezés. Erre a közeg szárazon tartása a legmegfelelőbb. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell a növényeket locsolni, de nem szabad hagyni, hogy pangó vízben álljanak. A szobanövények földjének nedvességtartalmát nem csak az öntözés gyakorisága vagy mennyisége, hanem a földkeverék összetétele is befolyásolja, ezért – és a növények érdekében is – célszerű jó vízáteresztő földkeverékeket használni. Ettől még nem pusztulnak ki, de a lárvák fejlődése kedvező körülmények hiányában szünetelni fog. Gomba spórákat, penész spórákat terjeszthetnek, amiket testükre tapadva visznek egyik helyről a másikra, így megfertőzve a termést. Összetéveszthetők a muslicával.
Védekezés
Kis helyiségben légypapírral, porszívóval való szippantással. A CO2 vonzza őket, hatásos csapda a biológia, vagy kémia órán tanult cukros víz és élesztő összekeverése. A kapott CO2 képző keverékbe belepotyognak és megfulladnak. A pontos recept bármelyik biológia/kémia könyvben megtalálható.