Az öntözés három célja:
A víz a szükséges tápanyagokat a vérkeringéshez hasonlóan szállítja a növény gyökereitől a száron át a levelekbe és a bimbókba. A víz a fotoszintézisnek is nélkülözhetetlen kelléke, mely a növény táplálékának előállításáért felelős. Ha a növény túl kevés vizet kap, szára elernyed, levelei lekonyulnak, virágai elhervadnak, illetve bimbói lehullnak mielőtt még kinyílhattak volna. A túl kevés víz másik jele, ha a levelek összezsugorodnak és oldalt és a csúcs közelében megbarnulnak. A túl sok víz sem tesz jót: a gyökerek felpuhulnak, a szár pedig elgyengül; a virágok megpenészednek, és korán lehullnak.
Öntözés menete:
Általános szabály, hogy az öntözéskor a maximális öntözővíz adagot használjuk fel, és ezt követően tartson hosszabb szünetet. Ezzel hagyja, hogy a talaj felmelegedjen, és a felső réteg kiszáradjon. A gyakran ismétlődő öntözés hűtve tartja a talajt, állandó felszíni nedvességet tartva kedvez a gombás fertőzések kialakulásának.
Ha tudni szeretnénk, hogy kell-e a növényt öntözni, nyomjuk bele a mutatóujjunkat a földkeverékbe a köröm teljes mélységéig: ha ujjunk hegye száraz maradt, a növénynek vízre van szüksége. Dugjuk bele ujjunkat a levéldísznövény komposztjába a köröm mélységéig; ha száraz maradt, öntözni kell.
Az öntözés lényege, hogy a gyökérszinten legyen megfelelő mennyiségű nedvesség. Elsősorban talajtakarással, ismétlődő talajlazítással próbálja intenzíven tartani a gyökérszintű nedvességet, és csak a végső esetben további öntözéssel. Ebben az esetben nem csak a pénztárcáját kíméli, de egészségesebben tartja a talajt is.
A gyakori locsolás ront a talaj szerkezetén, és kilúgozza a tápanyagokat a talajból. Gyengíti a levegőző képességét, és a gyökereket nem ösztönzi a lentebbi régiókba. Ha nem automata öntözőrendszerrel végezzük a locsolást, hanem kézzel, akkor ez több feladattal is jár.
Hogyan ésszerűbb az öntözés?
Fentről a cserépbe töltve, vagy a cserép tányérjába? A döntést a fajtától függően kell meghozni. A növények többségét fentről kell öntözni, igy a víz gyorsan átcsorog a föld rétegein, és ezáltal a sok ásványi anyag jól szétoszlik. Ha alulról öntözünk, a cserép tányérjába (átszivárgás), az ásványi sók felszívódása sokkal több időbe kerül, mert felszállítja az ásványi sókat a felsőbb rétegekbe, ahol fehér üledékként maradnak jelen. Ilyen esetekben alkalmanként (1-2 havonta) tanácsos fentről locsolni, hogy lemossuk a sókat.
Öntözési tanácsok:
Elterjedt, de hibás módszer, hogy egész éven keresztül minden nap egy kis vizet adunk növényeinknek - ezzel a módszerrel eláztatjuk őket, s ez hosszú távon könnyen a növény, pusztulásukhoz is vezethet. A növény vízigényét legjobban úgy állapíthatjuk meg, hogy ellenőrizzük a komposztkeverék nedvességét, figyelembe véve az adott növényfajta jellegzetességeit.
Az esti öntözés hatékonyabb, mivel az alacsonyabb hőmérsékletnek köszönhetően van ideje leszivárogni a víznek a gyökerekig, alacsony párolgási veszteséggel.
Az elhervadt levelek jelenségét okozhatja a túl kevés, és a túl sok öntözés is. Egyaránt lehetnek a fokozottan száraz és a fokozottan nedves talaj mutatói is.
A cserépben, kaspóban, kosarakban, balkonládában, dézsában lévő növények mindennapos öntözést igényelnek, és jó vízáteresztő képességű talajt. Használjunk vízmegkötő golyókat (polimerek), amelyek hatására több vizet tud egyszerre felvenni a közeg.
Milyen vizet használjunk?
A legtöbb szobanövény öntözésére a langyos csapvíz is alkalmas. A kanna vizet egy éjszakára hagyjuk egy szobában a növénnyel, hogy szobahőmérsékletre melegedjék. Az állás abban is segít, hogy a víz klórtartalmának egy része eltávozzon.
Az esővíz is megfelelő forrás a meszet nem tartalmazó, vagyis lágy víz begyűjtésére, bár városban ez is könnyen tartalmazhat káros vegyi anyagokat. Az esővizet egy edényben fogjuk fel, de ne használjuk a kerti vödörben összegyűlt állott vizet.
Lágy víz/ fordított ozmózis szűrű értékes növénykultúráknál ajánlott a használata, mert a fölösleges/káros anyagokat kiveszi a vízből. A helyükre a növény számára értékes tápanyagokat tudunk feltölteni.