A kertészkedéssel foglalkozók jól tudják, milyen veszélyesek a növényre a különféle kórokozó gombák. Gyakran össze is lehet keverni ezt a fertőző növénybetegséget a kártevők okozta károkkal. A fertőzések elkerülésének érdekében érdemes megismerkedni a gombák által kiváltott betegségekkel, valamint a védekezésre ajánlott növényvédőkkel.
Akadnak olyan gombafajták, melyek csak a beteg vagy a legyengült növényt tudják megtámadni, ilyen például a gyökérrothadás. Emiatt is kapta az ún. gyenge-parazita elnevezést. A növények legyengülését okozhatja a túlöntözés, a túl hideg vagy túl meleg hely, de akár a túlzott tápanyag adagolása is.
A gombák okozta leggyakoribb megbetegedések:
A peronoszpóra a szőlő legnagyobb ellensége, de megtámadhatja a mákot, hagymát, salátát, sőt még a dohányt is. Csapadékos nyarakon tud nagy károkat okozni, hiszen terjedésének a meleg, párás időjárás kedvez. Spórái a levél szöveteibe hatolnak, amelyen a fertőzés ún. olajfolt formájában jelenik meg. Majd a levél fonákján szürkésfehér penészfolt keletkezik, mely megfertőzi az egészséges leveleket is. Ez a fajta gomba nem csupán a virágot, hanem a termést is károsíthatja. A peronoszpóra az egynyári és az évelő növényeket csak ritkán fertőzi meg. Védekezhetünk ellene réztartalmú vagy rézpótló szerekkel.
A levélfoltosodást előidéző gombák gyakran fellelhetők. Ilyen megbetegedés esetén a növény levelein elszórtan sárga, barna, szürke, vörös vagy fekete foltok jelennek meg. A foltok szélei sok esetben sötétek. A gomba jelenléte a levelek fokozatos elvesztéséhez vezet. Legtöbbször a paradicsomot, zellert, céklát, petrezselymet, krizantémot, fikuszt és a szegfűt támadja meg. A beteg növény részeinek megsemmisítésén kívül réztartalmú és rézpótló szerekkel védekezhetünk ellene.
A tőkefekély (palántadőlés) főként a káposztapalánta megdőlését okozza. A sűrű vetés és a túlöntözés kedvez a megjelenésének. A palántákat 2-3 leveles korukig fertőzi. A növény szöveteibe hatolva a gyökérnyak elfeketedését okozza. A palánta sárgulni kezd, eldől, majd pedig elhal.
A gyökérgolyva ugyancsak a káposztafélék betegsége. Jellemző tünete, hogy a növény elsárgul, a gyökereken pedig különböző nagyságú
daganatok, csomók keletkeznek. Főként a mély fekvésű, savanyú talajon gyakori. Védekezésképpen a beteg palánták eltávolítása javallott, de megoldást jelent a savanyú talaj semlegesítése is.
A burgonyavész a krumpli levelein jelenik meg először sárgás foltok alakjában, majd mind nagyobb barna foltokká válnak, ami végül a levelek elszáradásához vezet. A gumón világos, majd mind sötétebb foltok jelentkeznek, melyek vége rothadás. A kórokozó nagyon gyorsan tejed, s szaporodásának a meleg, párás időjárás kedvez. Úgyszintén réztartalmú vagy rézpótló szerekkel védekezhetünk ellene.
A lisztharmat a virágos növények kórokozója, mely a megbetegedett növény felszínén lisztszerű 
bevonatot képez. Számtalan növény veszélyeztetett, mint: az alma, szőlő, borsó, köszméte, rózsa, begónia. Kéntartalmú növényvédő szer használata javasolt az elkerülésére.
A monília a gyümölcsfák nagy ellensége. A fa virágát, hajtását és termését is károsíthatja. A hajtások és a virágok elszáradnak, a gyümölcs pedig vagy elrothad, vagy a fán maradva ún. gyümölcsmúmiát képez.
A szürkepenész, vagy más nevén Botrytis a sérüléseken át 
jut a növénybe, és a termés rothadását idézi elő.
A fertőzésnek a hő hiány, a magas páratartalom és a sűrű növényállomány kedvez. A ritkábbra ültetett növényekkel elkerülhető a fertőzés veszélye.
