Talán az egyik leginkább triviálisnak tűnő módszer, hiszen egy egyszerű fényt át nem eresztő víztartályon kívül csak egy levegőztetőre van szükség a rendszer megépítéséhez. A víztartályt fedő lap (szintén fényzáró...) biztosít helyet a növénynek vagy a növényt tároló hálós perforált edénynek. A nagy mennyiségű tápfolyadékba merülő gyökerek megfelelő tápkoncentráció esetén igényeiknek megfelelő mennyiséget vesznek fel, azonban a folyadék mennyisége miatt a koncentráció csak nagyon lassan csökken. Mivel a folyadék kipárolgását a teljes felső felületet lezáró fedlap megakadályozza a rendszer vizet veszteni csak a növények levelein keresztül képes, ergo a csere és az utánpótlás száma is minimálisra csökkenthető.

 

A nagy vízigényű kultúrnövények ipari előállítása ezzel a módszerrel folyik, egy kb 100m hosszú tápfolyadékkal feltöltött medence egyik végén a palánták bekerülnek a rendszerbe, növekedésükkel azonos ütemben a medencében előre úsztatják őket, majd a kifejlett salátákat a medence végén kihalásszák. Ha salátát eszel gondolj a hidrokultúrára… Természetesen ezt a nagyüzemi termesztést számítógépek felügyelik, szükség esetén táppal és vízzel látva el a rendszert, állandóan ellenőrizve a víz kémhatását.

 

Olvass tovább a DWC rendszerekről itt.